Nem csak Pari néni volt nagyon elfoglalt az utóbbi időben. A polgármester asszonynak is rengeteg munkát adott a közelgő választások előkészítése. Mindennek tökéletesnek kellett lennie. Margit minden részletre odafigyelt. Megfelelő rendőri biztosítás, elegendő számú segítő személyzet, akadálymentesített helyiségek a szavazáshoz.... | ...És akkor érkezett a jegyző a hírrel, hogy meghozták a szavazólapokat. |
Jaj ne! Mi ez?! Hiszen ezek a papírok óriásiak. Hogy fogunk ezen szavazni?? Be se fér a szuper akadálymentesített szavazóhelyiségeinkbe! Te jó ég, minden akadálymentesített csak a szavazólap nem. | Már nem volt idő új lapokat szerezni. Így a szavazást szabadtéren tartották. Szerencsére nem esett az eső. István gazda felajánlotta, hogy a közmunkásokkal minden szavazónak segítenek a szavazófülkét a lap megfelelő részére tolni. |
A korábbi választásokhoz képest volt néhány újdonság. Elég sok gondot okozott a választóknak az eligazodás a sok hasonló név között. "István, bocsánat, ez most a kamupárt, vagy a rendes? Akkor menjünk még egy kicsit jobbra ezzel a bódéval, ne haragudj..." | A Kétfarkú Kutya Párt helyi képviselője viszont örült a megváltozott szabályoknak. Először tudott a többiekkel együtt szavazni, anélkül, hogy félnie kellet volna, hogy a puszta megjelenése kampánycsend sértésnek számít. Eddig mindig mozgóurnát kért. |
Végül lement a szavazás komolyabb incidensek nélkül. Nagy volt az öröm a helyiek körében, amikor beolvasták a hírekben, hogy a legnagyobb részvételi arányt az egész országban itt, Felcsútdobozon mérték. | De az öröm csak addig tartott, amíg a konkrét szám is el nem hangzott. 105%... hát ez meg hogy történt? |